Csepella Olivér: Nyugat + Zombik kritika online

Elérhető az Alföld folyóirat honlapján az áprilisban megjelent kritikám, amit Csepella Olivér Nyugat+ Zombik című képregényéről írtam.

Szerettem ezt írni, mert a sok hibája ellenére jó érzés egy olyan képregényről gondolkodni, amely maga is gondolkodik, és egy olyan képregényről mondani valamit, aminek van mondanivalója.

alfoldonline.hu/2018/07/kepregeny-a-kolteszet-hatalmarol/

“A képregénynek értelmezésemben két tétje van: a frappáns alapötletet az olvasóközönség érdeklődését fenntartva végigvezetni kétszázhatvan oldalon, valamint a megidézett nyugatosok nyelvi és kulturális örökségét a 21. század kultúrafogyasztói számára aktualizálni.”

“A képregény második részét olvasva az az ember érzése, hogy a szerző túl sok ötletét igyekezett belezsúfolni a képregény oldalaiba, és nem szánt elegendő helyet ahhoz, hogy ötletei érvényesülhessenek. Emiatt a zsúfoltság miatt a vizuális poénok, átkötések és viccek egy része első ol­vasáskor sajnos szintén elsikkad, hiszen az olvasó nem ezek észrevételére, hanem a cselekmény fonalának megtalálására fordítja energiáit.”

“A Nyugat + Zombik egyenetlenségeivel együtt is egy kreatív vizuális gondolkodó és nagykedvű történetmesélő szórakoztató munkája, ami sok kultúrafogyasztónak mutathatja meg a képregényes kifejezésmódban rejlő lehetőségeket és a kép­regény­olva­sás örömét, ezzel segítve a képregény médiumának értőbb elfogadását.”

Advertisements

Roundtables

A) Last week (24 May) I was invited to be a participant of a roundtable on the use of popular culture in the classroom, particularly using science fiction in the teaching of literature. The issue has been raised by many educators more qualified to do so than me, as the situation is that Hungarian teenagers have to read a great number of dated texts that border on the unbearable both in terms of narrative techniques and unattractive storylines. This roundtable addressed the issue from an SF angle, plus I was constantly referring to comics and statistics on comics, and, of course, SF comics.

It was in Hungarian, and can be watched here.

roboraptor

B) This week I’ll participate in a roundtable on the history of comics in Hungary. This is an event linked to the Comics as Narrative/Kép-regény-történet exhibition I was co-curating. It will take place at the National Széchényi Library on 31 May, starting at 5 pm. oszk.hu/konyvtarlat/konyvtarlat-vii-9-jatek-es-kepregeny

The National Library also made a short interiew with me (in Hungarian): link.

 

 

Laudáció Felvidéki Miklós Alfabéta-díjához (My short speech when presenting the Hungarian comics award)

Az idei Alfabéta-díjjal kitüntetett képregény főszereplője, a névtelen róka világok között egyensúlyozó karaktere végigkísérte Felvidéki Miklós képregényes karrierjét — azaz a fél életét, hiszen már annak a képregénynek is ez a figura a főszereplője, amellyel Miklós tizenhét évesen harmadik lett a Luzerni Fumetto Nemzetközi Képregényfesztiválon (Pinkhell, 2007, 3. szám, 31-34.). Miklós stílusa sokat változott az első publikált Noname-képregények óta, finomodott a vonalvezetés, radikálisan átalakult a színkezelés. A róka azonban ugyanazzal a tapintatos kíváncsisággal ingázik valós és képzelt, evilági és túlvilági, múlt és jövő között, amivel Miklós több, mint tíz évvel ezelőtt kutakodni küldte.

A Noname-képregényekben egy-egy banálisnak tűnő részlet indítja a történetet, például egy vidéki ház kitakarítása, egy utazási prospektus lapozgatása, vagy, a most díjazott képregényben az ablakon beszűrődő zaj. Történet alatt pedig természetesen nem akciódús eseménysort értek, hiszen a sorozat elemei pár oldalas képregények, hanem érzékeny kérdésfelvetéseket és asszociációkat, amelyek a nekik szentelt figyelemnek köszönhetően a változás és a frappáns csattanó lehetőségét hordozzák.

A 2017-ben a Szépirodalmi Figyelő folyóirat online felületén, a Szifonline.hu-n megjelent Noname-képregény színekben és — bár nem tartalmaz szöveget, és a kísérőzene sem jár hozzá — zenében adja vissza az álom és ébrenlét között lebegő világot. Az ablakán beszűrődő ismeretlen zenére (amiről később kiderül, hogy énekhang) zsigerileg reagáló, megbabonázott róka azonnal veszi párnáját és felpattan ágyából. A képregény magenta-árnyalatokra és zöldekre épülő színvilága sejtelmes és egzotikus, csábító és fenyegető, akárcsak az ismeretlen ének. Az alvajáró róka céltudatosan, de csukott szemmel vág át a magára hagyott strandon, ússza át a tengert, vándorol panelról panelra. Az eltökélt haladás és a vakság közötti ellentmondás, továbbá az, hogy csak a harmadik oldal utolsó paneljában tudjuk meg, hogy a bolyongás oka az ormokon ülő szirén hívogató dala, feszültségben tartják az olvasót, és erős dramaturgiai ívet teremtenek a mindössze négy oldalas történetben.

Az utolsó oldalon aztán kiderül, hogy a szirén varázserejú éneke több lényt vándorlásra bírt, és nem a róka az egyetlen, aki álmát és nyugalmát a szirén szigetén találja meg. A történet végén azonban nem hallgat el a szirén, dala továbbra is betölti a teret, és immár az olvasót hívja, hogy hagyja magát megbabonázni és keljen útra: járja be ő is, járja be újra azt a képregényes utat, amelyen a róka végigment. Ezen a ponton fontos visszakanyarodnunk az első oldal hangjegyeihez, és felismernünk: a hangjegyek fekete körei és a névtelen róka megbabonázott, egyetlen kimerevített pillanatra tágra nyílt szemének hasonlósága nem véletlen. A szirénénekben, az útban, és magában a képregényben önmagunkat fedezhetjük fel.

Gratulálok Felvidéki Miklósnak az Alfabéta-díjhoz, és remélem, újra rendszeresen olvashatunk tőle Noname-képregényeket.

felvidéki noname 1

Észrevételek Lakatos István és Felvidéki Miklós képregényeiről by MOMÉs hallgatók

A MOMÉ-n a Kép-szöveg relációk órán most már nyíltan csak képregényeket olvasunk és szedünk darabokra (míg korábban elméleteztünk meg fotókat tartalmazó szövegeket vizsgáltunk és hoztunk létre). Elemeztünk szabályos oldalszerkezeteket, szabálytalanokat, visszatérő motívumokat. Foglalkoztunk infografikai és adatbázis-szerű (nem a legjobb név, de így hívják) és nem-linális képregényekkel. Széttrollkodtuk Rodolphe Töpfflert és Herrimant, valamint átstrukturáltuk Oravecz Gergő Blosszáját infografika-tervvé (mert kivitelezni nem volt idő), a leginnovatívabb a Blosszában szereplő rovarok sorsáról szólt. Szóval aktív a csoport!

A legutóbb Felvidéki Miklós által jegyzett régi, pinkhelles Noname-eket (az újat nem) és Lakatos István két képregényét (Lencsilány és az elhasznált ember, Vasárnap) vizsgálták a hallgatók párokban a tanár (én, hehe) által megadott szempontok alapján, majd rövid elemzéseket írtak hozzájuk. Sajnos ezekre a szövegekre az órából már kevés idő jutott, annyira alapos volt a vizsgálat, ezért a szövegek stiláris egyenetlenségeit nézzétek el. 🙂 A képregényeket irányított kérdések mentén értelmezték, és mivel korábban főleg szerkezeti jegyekkel szórakoztunk, most a karakterekre, a színekre, és változatlanul a panelszerkezetekre vonatkoztak a kérdések, ezért is térnek ezek a témák olyan sokszor vissza a szövegekben.

Mivel sok képregényes hiányolja a visszajelzéseket, amikből valóban nincs sok, itt van néhány szöveg a MOMÉs hallgatók tollából, amik talán nem csak Mikinek és Istvánnak érdekesek. (Megj. nem mindenhol értek egyet, de ez a feladat nem erről szólt.)

Edit-Noémi:

Felvidéki Miklós rajzai jól illeszkednek a történet dinamikájához. Élénk, telített színeket, vékony, szaggatott vonalakat és kontrasztokat alkalmaz, amik párhuzamban vannak az erősen mozgásos és zajos fiktív szituációkkal (autóverseny, koncert, csata, szuperhős tett). A hangutánzó szavak fokozzák ezeknek a jeleneteknek a hangulatát és vizuálisan is növelik a feszültséget. A történetek mindegyikében dimenzióváltások jelennek meg. Ez lehet időben és képzeletben (amikor a jövőjéről fantáziál), vagy az oda-vissza zoomolások által (amikor a szemétre ráközelítve egy birodalom tárul elénk). Olykor játszik a panelek kapcsolódásával (lámpáról lefújja a port két panelen keresztül).

Lakatos István groteszk látványvilágot teremt, hátborzongató, fiktív karakterekkel, kitalált lényekkel és helyekkel. Az álomszerű helyzetekre a vonalvezetés ráerősít: a formáit vékony, kanyargó vonalak keretezik és esetenként a szövegbuborékok vonalvezetése is ezt követi. A vonalrajzok akvarellel párosulnak, a tónusok kissé elmosottá, bizonytalanná teszik a képeket. Nincsen szigorú panelbeosztás.

Anna-Lala:

Lakatos nagyon kidolgozott, aprólékos képekkel dolgozik. A szöveg és a téma is meseszerű. Több féle tipóval dolgozik. Karaktereit azonnal felfedi: Lencsilánynál egy bevezető oldallal, a Vasárnapban pedig egy kis bevezető szöveggel [A Mesék az ágy alól kötetben]. Színei hangulatfestőek, nagyon sok árnyalattal, tónussal dolgozik, ezekkel festői hatást ér el. A karakterei ismertek, előző ismeretek alapján beazonosíthatók.

Felvidéki sok képregényében földöntúli szörnyekkel kerül kapcsolatba. Jellemzó rá a mikro-makro váltás. A Noname főszereplője feltételezhetően ő maga, róka formában. A történetei nyitva maradnak, a róa nem oldja meg a problémát. Nagyon színesen dolgozik, sokszor tubusszínekkel. Grafikus hatású, erős, határozott kontúrokkal. Nem igazán játszik a panelok nagyságával, azonos képeket használ, ellentétben Lakatossal.

Emese-Marci:

Felvidéki képregényeiben egyértelmű és direkt a karakterábrázolás, ezzel szemben Lakatos István műveiben a környezet részletgazdagságán van a hangsúly a karakter megjelenítése helyett. A Lencsilány történetében érzünk egy váratlan váltást, főleg a Noname történetekkel szemben, amiben a főhős szándékai egyértelműek. A Felvidéki-képregény vizuális megjelenítése segíti a történet elmesélését, a Lencsilánynál a rajzi megjelenítés dominálja a történetet.

Anna-Péter-Valentin:

Felvidéki oldalkompozíciókban gondolkodik, Lakatos odafigyel a karakterek jellemére és kifejetésére. Lakatos többet foglalkozik a képreégny tipográfiájával, és mélyebb témákat boncolgat. A fakó színek is a téma komolyságára utalnak. Erősebb hangsúlyt helyez egyes elemekre egy panelen belül, míg Felvidéki rajzain el lehet merengeni. Lakatosnál érdekes, hogy a képregény szereplőit kissé groteszk módon, torzított arányokkal rajzolja meg, míg a történet álomvilágban való részénél megtartja a realisztikus ábrázolásmódot az állatok megjelenítésénél. Lényegében grafikai eszközökkel felcseréli a történetben az álmot és valóságot. Ezzel gondolkodásra bírva az olvasót, hiszen nem annyira egyértelmű,hogy melyik verzió a helytállóbb.

Ági-Zsófi:

Lakatos István munkái vizuálisan nagyon kidolgozottak, apró részletekkel vannak tele, színvilágában és az ábrázolásában is festői, a karakterek nagyon kidolgozottak. A panelek nem kötöttek, a képek önállóan is működnek, szabadon kezeli az oldalakat. Nem szövegcentrikus, a történet egy kedvesebb ábrázolást kíván. A történet érthető, kedves, csattanóval a végén. Felvidéki Miklós képregényei Lakatossal ellentétben vizuálisan egyszerűbb karakterábrázolást használ, viszont a szövegből megismerhetjük a karakter személyiségét, gondolatait. Visszatérő elem a sztori a sztoriban, a zoom effektus. Grafikusabb, erőteljes színhasználat jellemzi.

felvidéki és lakatos

I’ve become a curator!

I have always dreamed about curating an exhibition of comics, and I am really happy to have been given the opportunity to organize the contemporary section of the comics exhibition at the National Széchényi Library, Budapest.

The exhibition is called “Comics as Narrative – The 9th Art and Its Icons in Hungary” — or “Kép-regény-történet – A kilencedik művészet ikonjai Magyarországon.” It will be a big one (with Hungarian standards), focusing on comics under Socialism and contemporary works. It will open on 14 May and it can be visited until 26 July.

The poster with the eye is actually based on a panel by Miklós Felvidéki, an amazingly gifted Hungarian cartoonist, who received the Alfabéta prize for the best short comic in 2018 (behance.net/nonamefox).

Here is a piece of official info in Hungarian: http://www.oszk.hu/kiallitasok/kep-regeny-tortenet-kiallitas

I am talking about what the contemporary room is about in this short video: youtube.com/watch?v=Q9R5Eq-LlRM&t=2s

And here is my enthusiastic blogging on how I am preparing the contemporary section – also in Hungarian:  perezvonsgeometry.wordpress.com/category/kep-regeny-tortenet-kiallitas/

Here are the two posters of the exhibition and some behind the scenes photos:

kép-regény-történet kiállítás OSZK 2018 comics as narrative poster 2018

dudás győzőnél 2
This is me being a serious curator at the home of comics artist and illustrator Győző Dudás. (Photo credit: my friend Péter Major)
20180426_213234
There will be some short videos on drawing / inking / coloring, this is a werk photo of Gergely Oravecz at work.

New Publication in Hungarian

I am very enthusiastic about comics scholarship in Hungary: in the last two years so many things happened! There were two comics conferences, and we have finally started to build a network of university people and critics who are not afraid of comics.

I have decided that I’ll publish more in my native language, and I was really happy when out of the blue I was asked if I could write about one of the major poets of the 19th century, János Arany. His poetry is very layered and amazing, he also translated the most of Shakespeare to become one of the most influential literary figures of his times. Well, he was born 200 years ago, so 2017 was devoted to celebration and a reflection on both his heritage and the cult around him. Lucky for me, an innovative and clever comics adaptation of one of his ballads also came out (link). The artist, Dániel Csordás is possible the Hungarian cartoonist with the greatest number of awards. It goes without saying that his adaptation won the best webcomic award in 2017.

So I was writing about the success of this comic, which is I think based on several factors. It is aesthetically more interesting than the other adaptations made that year (for me, naturally), it uses irony, it inserts the story of the ballad into the corrupt worlds of (Hungarian) politics of the present. But the success of this adaptation is also rooted of it being part of a marketing campaign, and also of the Hungarian cultural climate which still considers comics as curiosities. Csordás’s comic uses the wow-factor with which comics are surrounded really cleverly (wow, it is not only for children! wow, it uses literature! wow, I actually like it! wow, no superheroes! wow, it is not American!). I also argue in this article, that marketing agencies and non-profit organization, as well as institutions serving the memory politics of the current political regime often use comics — more often than we would suspect — but they always use the medium only once, and do not return to it in their next campaigns. Plus the people who see these marketing-boosted comics do not see the other comics that exist in our country under the radar: the translations of DC and Marvel, and the varied and (mostly) interesting original output made by Hungarian artists. (Let me take the opportunity and recommend the sci-fi comic series Fantomatika.) For the general public, comics is invisible, and it is because of this lack of cultural reception that marketing campaigns using comics are so successful.

I also interpret Csordás’s comic in light of  Linda Hutcheon’s theory of adaptation and Henry Jenkins’s theory of convergence culture. And I am very grateful to the 13 secondary school teachers who shared with me their ideas on how they teach comics at school.

2018-01-10 13.05.55

Comics Scholarship in Hungary: Edited Volume is Out

It is difficult to place Hungary on the map of comics, and it is almost impossible to locate our output in the field of comics scholarship.

As far as comics artists are concerned, some of them did find their place in Dark Horse’s or DC’s outsourced projects as pencillers or inkers, but in general Hungarian comics are not translated into English.
As far as comics scholarship and the academic research of the medium is concerned, it turns out that a lot is done at various universities, mainly at departments of “Media and Communication.” Here, some courses are offered, but there is no systematic program.

Last year’s conference, organized by Ferenc Vincze was a big breakthrough in comics scholarship: it was the first time that some of the researchers who work in isolation could meet and exchange ideas. We have come from a multitude of backgrounds: I have a background in English and American comics and literature, others come from French studies, galleries, media studies, popular culture studies (especially music).

The volume based on this conference is the first collection of comics scholarship in Hungary. I can’t wait to read it!
I contributed with an article on Gergely Oravecz’s Blossza. This is an amazing strip series: for 100 days, Gergely was drawing a strip a day about his life. In the first part of the article I show some instances of ironic authentication (Charles Hatfield term) at work in Blossza, so we can say that I am not saying anything radically new about comics diaries, but the term has not been used in Hungarian, and I thought it is utterly important for Hungarian readers to know about it and to be able to approach non-fiction comics through the simultaneous filters of irony and authenticity.  I also emphasize instances when the daily rhythm of the diary project is ironically undermined within the strips themselves.

In the second part of the article, and I really enjoyed writing this part, as it is close to my dissertation, I show ways in which the quality of the line contributes to the meaning of the strip. I show one such wordless strip at the end of this blog entry.

If you speak Hungarian, you might find this collection of essays interesting.

 

szépirodalmi figyelő

szépirodalmi figyelő címlap

3 ábra.jpg