About

Roundtables

A) Last week (24 May) I was invited to be a participant of a roundtable on the use of popular culture in the classroom, particularly using science fiction in the teaching of literature. The issue has been raised by many educators more qualified to do so than me, as the situation is that Hungarian teenagers have to read a great number of dated texts that border on the unbearable both in terms of narrative techniques and unattractive storylines. This roundtable addressed the issue from an SF angle, plus I was constantly referring to comics and statistics on comics, and, of course, SF comics.

It was in Hungarian, and can be watched here.

roboraptor

B) This week I’ll participate in a roundtable on the history of comics in Hungary. This is an event linked to the Comics as Narrative/Kép-regény-történet exhibition I was co-curating. It will take place at the National Széchényi Library on 31 May, starting at 5 pm. oszk.hu/konyvtarlat/konyvtarlat-vii-9-jatek-es-kepregeny

The National Library also made a short interiew with me (in Hungarian): link.

 

 

Advertisements

Laudáció Felvidéki Miklós Alfabéta-díjához (My short speech when presenting the Hungarian comics award)

Az idei Alfabéta-díjjal kitüntetett képregény főszereplője, a névtelen róka világok között egyensúlyozó karaktere végigkísérte Felvidéki Miklós képregényes karrierjét — azaz a fél életét, hiszen már annak a képregénynek is ez a figura a főszereplője, amellyel Miklós tizenhét évesen harmadik lett a Luzerni Fumetto Nemzetközi Képregényfesztiválon (Pinkhell, 2007, 3. szám, 31-34.). Miklós stílusa sokat változott az első publikált Noname-képregények óta, finomodott a vonalvezetés, radikálisan átalakult a színkezelés. A róka azonban ugyanazzal a tapintatos kíváncsisággal ingázik valós és képzelt, evilági és túlvilági, múlt és jövő között, amivel Miklós több, mint tíz évvel ezelőtt kutakodni küldte.

A Noname-képregényekben egy-egy banálisnak tűnő részlet indítja a történetet, például egy vidéki ház kitakarítása, egy utazási prospektus lapozgatása, vagy, a most díjazott képregényben az ablakon beszűrődő zaj. Történet alatt pedig természetesen nem akciódús eseménysort értek, hiszen a sorozat elemei pár oldalas képregények, hanem érzékeny kérdésfelvetéseket és asszociációkat, amelyek a nekik szentelt figyelemnek köszönhetően a változás és a frappáns csattanó lehetőségét hordozzák.

A 2017-ben a Szépirodalmi Figyelő folyóirat online felületén, a Szifonline.hu-n megjelent Noname-képregény színekben és — bár nem tartalmaz szöveget, és a kísérőzene sem jár hozzá — zenében adja vissza az álom és ébrenlét között lebegő világot. Az ablakán beszűrődő ismeretlen zenére (amiről később kiderül, hogy énekhang) zsigerileg reagáló, megbabonázott róka azonnal veszi párnáját és felpattan ágyából. A képregény magenta-árnyalatokra és zöldekre épülő színvilága sejtelmes és egzotikus, csábító és fenyegető, akárcsak az ismeretlen ének. Az alvajáró róka céltudatosan, de csukott szemmel vág át a magára hagyott strandon, ússza át a tengert, vándorol panelról panelra. Az eltökélt haladás és a vakság közötti ellentmondás, továbbá az, hogy csak a harmadik oldal utolsó paneljában tudjuk meg, hogy a bolyongás oka az ormokon ülő szirén hívogató dala, feszültségben tartják az olvasót, és erős dramaturgiai ívet teremtenek a mindössze négy oldalas történetben.

Az utolsó oldalon aztán kiderül, hogy a szirén varázserejú éneke több lényt vándorlásra bírt, és nem a róka az egyetlen, aki álmát és nyugalmát a szirén szigetén találja meg. A történet végén azonban nem hallgat el a szirén, dala továbbra is betölti a teret, és immár az olvasót hívja, hogy hagyja magát megbabonázni és keljen útra: járja be ő is, járja be újra azt a képregényes utat, amelyen a róka végigment. Ezen a ponton fontos visszakanyarodnunk az első oldal hangjegyeihez, és felismernünk: a hangjegyek fekete körei és a névtelen róka megbabonázott, egyetlen kimerevített pillanatra tágra nyílt szemének hasonlósága nem véletlen. A szirénénekben, az útban, és magában a képregényben önmagunkat fedezhetjük fel.

Gratulálok Felvidéki Miklósnak az Alfabéta-díjhoz, és remélem, újra rendszeresen olvashatunk tőle Noname-képregényeket.

felvidéki noname 1

Észrevételek Lakatos István és Felvidéki Miklós képregényeiről by MOMÉs hallgatók

A MOMÉ-n a Kép-szöveg relációk órán most már nyíltan csak képregényeket olvasunk és szedünk darabokra (míg korábban elméleteztünk meg fotókat tartalmazó szövegeket vizsgáltunk és hoztunk létre). Elemeztünk szabályos oldalszerkezeteket, szabálytalanokat, visszatérő motívumokat. Foglalkoztunk infografikai és adatbázis-szerű (nem a legjobb név, de így hívják) és nem-linális képregényekkel. Széttrollkodtuk Rodolphe Töpfflert és Herrimant, valamint átstrukturáltuk Oravecz Gergő Blosszáját infografika-tervvé (mert kivitelezni nem volt idő), a leginnovatívabb a Blosszában szereplő rovarok sorsáról szólt. Szóval aktív a csoport!

A legutóbb Felvidéki Miklós által jegyzett régi, pinkhelles Noname-eket (az újat nem) és Lakatos István két képregényét (Lencsilány és az elhasznált ember, Vasárnap) vizsgálták a hallgatók párokban a tanár (én, hehe) által megadott szempontok alapján, majd rövid elemzéseket írtak hozzájuk. Sajnos ezekre a szövegekre az órából már kevés idő jutott, annyira alapos volt a vizsgálat, ezért a szövegek stiláris egyenetlenségeit nézzétek el. 🙂 A képregényeket irányított kérdések mentén értelmezték, és mivel korábban főleg szerkezeti jegyekkel szórakoztunk, most a karakterekre, a színekre, és változatlanul a panelszerkezetekre vonatkoztak a kérdések, ezért is térnek ezek a témák olyan sokszor vissza a szövegekben.

Mivel sok képregényes hiányolja a visszajelzéseket, amikből valóban nincs sok, itt van néhány szöveg a MOMÉs hallgatók tollából, amik talán nem csak Mikinek és Istvánnak érdekesek. (Megj. nem mindenhol értek egyet, de ez a feladat nem erről szólt.)

Edit-Noémi:

Felvidéki Miklós rajzai jól illeszkednek a történet dinamikájához. Élénk, telített színeket, vékony, szaggatott vonalakat és kontrasztokat alkalmaz, amik párhuzamban vannak az erősen mozgásos és zajos fiktív szituációkkal (autóverseny, koncert, csata, szuperhős tett). A hangutánzó szavak fokozzák ezeknek a jeleneteknek a hangulatát és vizuálisan is növelik a feszültséget. A történetek mindegyikében dimenzióváltások jelennek meg. Ez lehet időben és képzeletben (amikor a jövőjéről fantáziál), vagy az oda-vissza zoomolások által (amikor a szemétre ráközelítve egy birodalom tárul elénk). Olykor játszik a panelek kapcsolódásával (lámpáról lefújja a port két panelen keresztül).

Lakatos István groteszk látványvilágot teremt, hátborzongató, fiktív karakterekkel, kitalált lényekkel és helyekkel. Az álomszerű helyzetekre a vonalvezetés ráerősít: a formáit vékony, kanyargó vonalak keretezik és esetenként a szövegbuborékok vonalvezetése is ezt követi. A vonalrajzok akvarellel párosulnak, a tónusok kissé elmosottá, bizonytalanná teszik a képeket. Nincsen szigorú panelbeosztás.

Anna-Lala:

Lakatos nagyon kidolgozott, aprólékos képekkel dolgozik. A szöveg és a téma is meseszerű. Több féle tipóval dolgozik. Karaktereit azonnal felfedi: Lencsilánynál egy bevezető oldallal, a Vasárnapban pedig egy kis bevezető szöveggel [A Mesék az ágy alól kötetben]. Színei hangulatfestőek, nagyon sok árnyalattal, tónussal dolgozik, ezekkel festői hatást ér el. A karakterei ismertek, előző ismeretek alapján beazonosíthatók.

Felvidéki sok képregényében földöntúli szörnyekkel kerül kapcsolatba. Jellemzó rá a mikro-makro váltás. A Noname főszereplője feltételezhetően ő maga, róka formában. A történetei nyitva maradnak, a róa nem oldja meg a problémát. Nagyon színesen dolgozik, sokszor tubusszínekkel. Grafikus hatású, erős, határozott kontúrokkal. Nem igazán játszik a panelok nagyságával, azonos képeket használ, ellentétben Lakatossal.

Emese-Marci:

Felvidéki képregényeiben egyértelmű és direkt a karakterábrázolás, ezzel szemben Lakatos István műveiben a környezet részletgazdagságán van a hangsúly a karakter megjelenítése helyett. A Lencsilány történetében érzünk egy váratlan váltást, főleg a Noname történetekkel szemben, amiben a főhős szándékai egyértelműek. A Felvidéki-képregény vizuális megjelenítése segíti a történet elmesélését, a Lencsilánynál a rajzi megjelenítés dominálja a történetet.

Anna-Péter-Valentin:

Felvidéki oldalkompozíciókban gondolkodik, Lakatos odafigyel a karakterek jellemére és kifejetésére. Lakatos többet foglalkozik a képreégny tipográfiájával, és mélyebb témákat boncolgat. A fakó színek is a téma komolyságára utalnak. Erősebb hangsúlyt helyez egyes elemekre egy panelen belül, míg Felvidéki rajzain el lehet merengeni. Lakatosnál érdekes, hogy a képregény szereplőit kissé groteszk módon, torzított arányokkal rajzolja meg, míg a történet álomvilágban való részénél megtartja a realisztikus ábrázolásmódot az állatok megjelenítésénél. Lényegében grafikai eszközökkel felcseréli a történetben az álmot és valóságot. Ezzel gondolkodásra bírva az olvasót, hiszen nem annyira egyértelmű,hogy melyik verzió a helytállóbb.

Ági-Zsófi:

Lakatos István munkái vizuálisan nagyon kidolgozottak, apró részletekkel vannak tele, színvilágában és az ábrázolásában is festői, a karakterek nagyon kidolgozottak. A panelek nem kötöttek, a képek önállóan is működnek, szabadon kezeli az oldalakat. Nem szövegcentrikus, a történet egy kedvesebb ábrázolást kíván. A történet érthető, kedves, csattanóval a végén. Felvidéki Miklós képregényei Lakatossal ellentétben vizuálisan egyszerűbb karakterábrázolást használ, viszont a szövegből megismerhetjük a karakter személyiségét, gondolatait. Visszatérő elem a sztori a sztoriban, a zoom effektus. Grafikusabb, erőteljes színhasználat jellemzi.

felvidéki és lakatos

I’ve become a curator!

I have always dreamed about curating an exhibition of comics, and I am really happy to have been given the opportunity to organize the contemporary section of the comics exhibition at the National Széchényi Library, Budapest.

The exhibition is called “Comics as Narrative – The 9th Art and Its Icons in Hungary” — or “Kép-regény-történet – A kilencedik művészet ikonjai Magyarországon.” It will be a big one (with Hungarian standards), focusing on comics under Socialism and contemporary works. It will open on 14 May and it can be visited until 26 July.

The poster with the eye is actually based on a panel by Miklós Felvidéki, an amazingly gifted Hungarian cartoonist, who received the Alfabéta prize for the best short comic in 2018 (behance.net/nonamefox).

Here is a piece of official info in Hungarian: http://www.oszk.hu/kiallitasok/kep-regeny-tortenet-kiallitas

I am talking about what the contemporary room is about in this short video: youtube.com/watch?v=Q9R5Eq-LlRM&t=2s

And here is my enthusiastic blogging on how I am preparing the contemporary section – also in Hungarian:  perezvonsgeometry.wordpress.com/category/kep-regeny-tortenet-kiallitas/

Here are the two posters of the exhibition and some behind the scenes photos:

kép-regény-történet kiállítás OSZK 2018 comics as narrative poster 2018

dudás győzőnél 2
This is me being a serious curator at the home of comics artist and illustrator Győző Dudás. (Photo credit: my friend Péter Major)
20180426_213234
There will be some short videos on drawing / inking / coloring, this is a werk photo of Gergely Oravecz at work.

Guest lecture on comics and the body

I am honored to be invited to talk at the next meeting of the Popular Culture Research Group at the School of English and American Studies at ELTE, Budapest (EASPop for short).

The talk will be in Hungarian, and it addresses my favourite topic, comics and the body. And behold the amazing poster that the group members have made for me based on a Winsor McCay page that I adore!

képregény és test easpop poszter

 

“Postmortemistical” Look: The Memory of Things and the Traces of Personhood in Roz Chast and Ben Katchor — Abstract

Here is the abstract of the paper I’m going to present at the Ninth International Graphic Novel and Comics Conference, Retro! Time, Memory, Nostalgia, @Bournemouth University, UK, 27-29 June 2018
“Postmortemistical” Look: The Memory of Things and the Traces of Personhood in Roz Chast and Ben Katchor

The paper investigates the ways personal relationships and memories are organized around objects and things, and how these are rearranged once the object/thing is no longer possessed by a person (due to death in Chast’s memoir, and due to abandonment in Katchor’s strips). Objects are represented in both examined comics, that is, in Roz Chast’s memoir about her last years with her parents and their deaths, Can’t We Talk About Something More Pleasant? (Bloomsbury, 2014) and Ben Katchor’s collection of strips, Julius Knipl Real Estate Photographer: Stories (Little, Brown and Company 1996), as sites of a conflict between personal memory and an apersonal and atemporal existence.

In the paper I argue that in both Chast’s and Katchor’s comics, things and objects (cf. thing theory) exist in a limbo, and are used to investigate personality and personhood in scenarios of absence. Can’t We Talk About Something More Pleasant? introduces the idea that objects, such as hairbrushes, bankbooks, photographs, and forgotten everyday objects play important and multiple roles in facing the frailty of memory, dementia and death. Things, for example old color pencils found in a drawer, represent both the past and the present, they simultaneously stand for deep personal connections and fond, and are accumulated junk the existence of which indicates future problems (can it be touched? can it be thrown away?). Likewise, Ben Katchor’s Julius Knipl Real Estate Photographer asks questions about the meaning of objects/things left behind: they exist simultaneously in a vacuum of interpretation and in the actuality of physical space. The things and objects are left behind, forgotten, stored, reserved, measured, bulked and sold, but most importantly, they are looked at and represented. The paper investigates the “postmortemistical” look (Chast) that frames these objects for the reader of the comics.

The paper utilizes questions raised by thing theory (Bill Brown and Jane Bennett), and it also builds on the materiality of living and the idea that even everyday and banal places preserve memory (reflecting on Pierre Nora’s concept). As far as methodology is concerned, I use close reading and compare recurring tropes.

knipl

 

Edited collection has been published

I am really happy to share this piece of news with you:

“Turning the Page – Gendered Identities in Contemporary Literary and Visual Cultures” has been published. It is based on a 2-day international conference for young researchers held in 2014 at ELTE Budapest. My friend Kata Gyuris and I organized this conference, and the newly published book has been edited by Kata, Dóra Vecsernyés and me.

We have papers on soap operas and gender under Communism, ghost writers of female jazz autobiographies, motherhood in Bulgarian theatre, Italo Calvino and Jeannette Winterson, female space in contemporary African novels, crossdressing, reality tv, and many other topics!

Many thanks for Bence Bodó for the layout design, Gergely Oravecz for the cover, and for Judit Friedrich, who is the series editor.

Behold the beautiful cover and the inspiring table of contents, and you can download the full PDF for free via this link: http://www.eltereader.hu/kiadvanyok/kata-gyuris-eszter-szep-dora-vecsernyes-eds-turning-the-page-gendered-identities-in-contemporary-literary-and-visual-cultures/

turning the page covertable of contents