2018 – My publications

2018: The year most of my projects bloomed, when I finished my PhD, when I reworked my PhD thesis into a book (added 2 chapters, took one away) (to be published in 2020). In terms of non-academic achievements, I organized (almost alone) the comics festival in May, co-curated a major exhibition on comics in the National Széchényi Library, opened Hungary’s first community comics library. Basically a year when I worked my arse off.

1.Books I Edited

Turning The Page. Gendered Identities in Contemporary Literary and Visual Cultures. Ed. Kata Gyuris, Eszter Szép and Dóra Vecsernyés. L’Harmattan, Budapest. Download link.

2018 [Exhibition catalog, bilingual] Kép-regény-történet: A kilencedik művészet ikonjai Magyarországon. Ed. Eszter Szép. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 2018.

2. Articles and Reviews in English

“Kids’n’Comics: An Equation with Variables to Rearrange.” Kids’n’Comics Exhibition Catalog, D17 Gallery, 2018. pp. 10-12.

“A review of Simon Grennan: A Theory of Narrative Drawing. Palgrave Macmillan, 2017. 277 pp, 96,29 €.” INKS – The Journal of the Comics Studies Society, Summer 2018, pp. 261-264.

“A review of The Materiality of Writing. A Trace-Making Perspective. Edited by Christian Mosbæk Johaannessen and Theo van Leeuwen.” Image & Narrative. online.

“A review of Unflattening, Nick Sousanis (2015), Cambridge: Harvard University Press, 208 pp., ISBN: 9780674744431, p/bk, £18.95.” Studies in Comics 8.2. 262-264.

“Ben Katchor: A képregény túllép a próza kifejezési lehetőségein” [The title is in Hungarian, but the interview is in English] Ben Katchor: Conversations. Ed. Ian Gordon. University Press of Mississippi, 2018, pp. 152-154.

3. Articles and Reviews in Hungarian

“Metacomics: Poetics of Self-Reflection in Comics” [Metaképregény: Az önreflexivitás képregényes poétikái”][This is the Hungarian version of my article in Studies in Comics featuring examples taken from H. comics.]Intézményesülés, elbeszélések, médiumok: Tendenciák a kortárs magyar képregényben és képregénykutatásban II. ed. Ferenc Vincze, Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, 2018, pp. 95-119. 

“Kölykök + képregények: egy régóta rendezésre váró egyenlet.” Kölykök + képregények kiállításkatalógus, D17 Galéria, 2018, pp. 7-9.

“Setting a Limit on Fantasy.” [in Hungarian. Original title: “A fantáziának határt szabni.”] Szépirodalmi Figyelő no. 3, 2018, pp. 100-104.

“Comics on the Power of Poetry: Nyugat + Zombik by Olivér Csepella.” [in Hungarian. Original title: “Képregény a költészet hatalmáról: Csepella Olivér: Nyugat + zombik.”] Alföld, vol. 69, no. 4, 2018, pp. 96-101.

“Comics Around the Globe Today: A Review of Gyula Maksa’s Comics in Intercultural Currents,” [ “A képregényről globálisan, ma: Maksa Gyula Képregények kultúraközi áramlatokban című könyvéről.”],
Médiakutató vol. 19, no. 1, 2018, pp. 97-99.

4. Non-Academic Writings on Comics in Hungarian

“Történetváz a fiókból – Michael Crichton: Dragon Teeth.kilencedik.hu/tortenetvaz-a-fiokbol-michael-crichton-dragon-teeth/

“Brit istenek – Gillen & McKelvie: The Wicked + The Divinekilencedik.hu/brit-istenek-gillan-mckelvie-the-wicked-the-divine/

“Hogyan került a szövegbuborék a képregénybe?” kilencedik.hu/szovegbuborek/

“A magyar képregény 2017-ben, kilenc pontban.” kilencedik.hu/a-magyar-kepregeny-2017-ben-kilenc-pontban/

“Mellékszereplők reflektorfényben: Paper Girls 1-4.” kilencedik.hu/paper-girls/

“Jessica Jones és a sötét.” kilencedik.hu/jessica-jones-es-a-sotet/

5. Extras

  • I co-curated a major comics exhibition
  • I co-founded the first comics library in Hungary


Community Comics Library Opened on 13 Dec

Around two months ago Adam approached me with the idea of establishing a comics library. He had a vision of a bookshelf of comics donated by nice people. I immeditely loved the idea. We worked on it for two months. Discussed stuff. Made a Facebook page. The next thing we realized was that there are so many comics donated that there is no more place on our bookshelf and we need a new one. And within two days, someone donated a new bookshelf. This is how Hungary’s first comics library opened on 13 Dec.

Here are three things I particularly like about this project and that make me proud:

  1. It is a community initiative. For me, this means two things: everything is done on a voluntary basis, and this initiative has the potential to create a community around comics. If you have followed the news about Hungary recently, you could not have missed the political dissatisfaction that is shared by most Hungarians, even by those who do not protest. The biggest challenge in living in Hungary now, the way I see it, is that communities have been eroded. People do not work together, do not discuss stuff. Everyone is an island, alone (as in Houellebecq’s novel), isolated by what he or she presumes about others, but has never discussed. Moreover, in Hungary people are often suspicious about causes: politics has way to often preyed on causes and gutted them. I have high hopes that this library can be a place for some people to be part of a community and that we can transform the cause of making this library happen into maintaining this library.
  2. The library is located at Nem adom fel café, which translates as I don’t give up café. This is a special place, a community in itself: it is the first café of Budapest run by people with disabilities. They have been extremely welcoming from the first minute. Just like us, they would not have expected that we would open with nearly 400 copies of comics, really good ones, all donated. When it turned out that we need a second bookshelf, they immediately offered extra space for us to place it. I see a parallel between the perception of comics in Hungary and the perception of people. As comics are not visible (few bookshops sell them), people have only stereotypes about them: they are presumed to be non-serious and childish. But comics is more diverse than that. It is rich and interesting and multivocal. Just like people — and this is what Nem adom fel café shows to the world so perfectly. Get rid of your stereotypes, get to know the people and comics around you!
  3. The third thing I like is personal: the experience of working with Adam. He has more experience of community initiatives than I do. I learn a lot about trust. And about the risk involved in trusting a community with making something happen: they might not take part, or some comics might mysteriously disappear. But so far everyone has been positive: we had a lot of shares and positive comments on social media, 3 major news sites shared news about us. And, the best of all, the people who came to the opening really understood what this thing is about: they stayed for hours, they were browsing the collection, and strangers started discussing comics. It was an amazing experience.

We are planning to have some programs, but I think just to announce some dates of silent reading together is as much fun as a more organized program.

Here is our Facebook page, link. You can also find a lot of photos of the opening ceremony, or, rather, opening comics reading.

Here is our online catalog, link.

I would like to show you our logo and promo picture. The logo is the work of Gyula Németh, a Hungarian comics artist, and the promo pic is by Canadian Michael DeForge. Thank you, guys!

Lynda Takes the Line for A Walk — Abstract for the Transitions 8 Conference

Lynda Takes the Line for A Walk: Attitudes and Philosophies of Drawing in Lynda Barry’s Comics

Transitions 8, 10 November, Birkbeck, University of London (detailed program)

Lynda Barry’s What It Is (2008), Picture This (2009), and Syllabus (2014) are not simply educational or self-help books on making comics, they reveal Barry’s theory about drawing and about creation. In my presentation I examine what Barry’s explanatory texts, creative exercises, and autobiographical comics inserts reveal about her philosophy of drawing.

In her exercises designed for either students or readers to engage in making drawings, Barry emphasizes the importance of bodily engagement in thinking and in creation. This idea appears in comics scholarship as well, but, unlike scholars, Barry thinks of the line as a trace of one’s personality. This way Barry engages in an ongoing discourse on the authenticity/conventional nature of the line in comics. Authenticity in non-fiction storytelling has become possibly the most overinvestigated term in the study of comics autobiography and journalism, but the relationship between the line and the drawer and the line and the story has not been studied that much.

While approaching Barry’s work, I reach back to theories of drawing by Jan Baetens, Hillary Chute, Jared Gardner, Simon Grennan, Philippe Marion, Nick Sousanis, and parallel theories in contemporary approaches to drawing in contemporary art, namely by Karen Kurczynski, Elizabeth A. Pegram, Katherine Stout. Philip Rawson’s Drawing and Laura U. Marks’ recent article “I Feel Like an Abstract Line” have shaped my understanding of the line and provide the starting point of my analysis of Barry’s work.s

As the title of the presentation hints, I believe Barry’s idea of drawing a line is closely related to that of Paul Klee. I will show that, similarly to Klee, Barry considers the line as a partner of the drawer. I also offer close readings of some of the drawing exercises Barry designed for her students and for the reader, and these pages will serve as prompts to illustrate the already mentioned theories on the nature of the drawn line.

barry what it is 157

Kids’n’Comics – Exhibition opening

I had the honor to open the Kids’n’Comics (Kölykök és képregények) exhibition at the Deák 17 Youth Art Gallery on 7 Sept 2018. The exhibition has been curated by Bianka Zsigó, and it features the works of contemporary Hungarian comics artists. Here are some pictures from the opening ceremony — you can still visit this rich and entertaining exhibition till 27 Oct 2018.

Exhibiting artists:
Baranyai András l Bernát Barbara l Cserkuti Dávid l Csordás Dániel l Felvidéki Miklós l Fritz Zoltán l Fritz-Majer Nóra l Ghyczy Csongor l Halter András l Kárpáti Tibor l Koska Zoltán l Kovács Viktória l Lanczinger Mátyás l Lakatos István l Oravecz Gergely l Pásztor Alexa l Sárdi Katalin l Stark Attila l Takács Anikó

Catalog of Hungarian Comics I edited has been published

The bilingual catalog on the history of Hungarian comics that I edited in June has been published! And it is beautiful! Thanks to Judit Vincze for the amazing design!

The catalog is based on the material of our Comics as Narrative exhibition in the National Széchényi Library (14 May – 28 July 2018), and it provides a richly illustrted survey on Hungarian comics on 84 pages. The book is divided into two major sections, one on the history, and another one on the current tendencies of Hungarian comics. The short supporting texts were written by the curators of the exhibition, Ágnes Anikó Patonai, Rita Szűts-Novák, and myself.


On the structure of the volume:

Our introduction reaches back to word and image relations in the baroque emblem, and we also show the beginnings of Hungarian comics in 19th century magazine culture.

Literary adaptation comics were a defining tendency in the history of our comics, and several subchapters are devoted to this characteristic tendency that started in the 1950s. I really like the subchapter when different versions are placed next to each other: adaptations of the same novels by different artists are in dialogue, and so are draft and printed versions of the same page. We also devote a section to one of the most celebrated original author behind these adaptations, Jenő Rejtő, and to the afterlife of adaptation comics in the 1980s and onwards.

Literature is an important inspiration for contemporary Hungarian comics, and so is the quality of self-expression, which is most often associated with poetry (at least in Hungary). The subsections focus on two significant topics in the contemporary scene, alternative realities as in dreams, nightmares and fantasy, and metacomics.

And, as I have said, everything is available in English, not only in Hungarian. 🙂

Thanks for the artists and colleagues who made this amazing catalog possible!


Laudáció Felvidéki Miklós Alfabéta-díjához (My short speech when presenting the Hungarian comics award)

Az idei Alfabéta-díjjal kitüntetett képregény főszereplője, a névtelen róka világok között egyensúlyozó karaktere végigkísérte Felvidéki Miklós képregényes karrierjét — azaz a fél életét, hiszen már annak a képregénynek is ez a figura a főszereplője, amellyel Miklós tizenhét évesen harmadik lett a Luzerni Fumetto Nemzetközi Képregényfesztiválon (Pinkhell, 2007, 3. szám, 31-34.). Miklós stílusa sokat változott az első publikált Noname-képregények óta, finomodott a vonalvezetés, radikálisan átalakult a színkezelés. A róka azonban ugyanazzal a tapintatos kíváncsisággal ingázik valós és képzelt, evilági és túlvilági, múlt és jövő között, amivel Miklós több, mint tíz évvel ezelőtt kutakodni küldte.

A Noname-képregényekben egy-egy banálisnak tűnő részlet indítja a történetet, például egy vidéki ház kitakarítása, egy utazási prospektus lapozgatása, vagy, a most díjazott képregényben az ablakon beszűrődő zaj. Történet alatt pedig természetesen nem akciódús eseménysort értek, hiszen a sorozat elemei pár oldalas képregények, hanem érzékeny kérdésfelvetéseket és asszociációkat, amelyek a nekik szentelt figyelemnek köszönhetően a változás és a frappáns csattanó lehetőségét hordozzák.

A 2017-ben a Szépirodalmi Figyelő folyóirat online felületén, a Szifonline.hu-n megjelent Noname-képregény színekben és — bár nem tartalmaz szöveget, és a kísérőzene sem jár hozzá — zenében adja vissza az álom és ébrenlét között lebegő világot. Az ablakán beszűrődő ismeretlen zenére (amiről később kiderül, hogy énekhang) zsigerileg reagáló, megbabonázott róka azonnal veszi párnáját és felpattan ágyából. A képregény magenta-árnyalatokra és zöldekre épülő színvilága sejtelmes és egzotikus, csábító és fenyegető, akárcsak az ismeretlen ének. Az alvajáró róka céltudatosan, de csukott szemmel vág át a magára hagyott strandon, ússza át a tengert, vándorol panelról panelra. Az eltökélt haladás és a vakság közötti ellentmondás, továbbá az, hogy csak a harmadik oldal utolsó paneljában tudjuk meg, hogy a bolyongás oka az ormokon ülő szirén hívogató dala, feszültségben tartják az olvasót, és erős dramaturgiai ívet teremtenek a mindössze négy oldalas történetben.

Az utolsó oldalon aztán kiderül, hogy a szirén varázserejú éneke több lényt vándorlásra bírt, és nem a róka az egyetlen, aki álmát és nyugalmát a szirén szigetén találja meg. A történet végén azonban nem hallgat el a szirén, dala továbbra is betölti a teret, és immár az olvasót hívja, hogy hagyja magát megbabonázni és keljen útra: járja be ő is, járja be újra azt a képregényes utat, amelyen a róka végigment. Ezen a ponton fontos visszakanyarodnunk az első oldal hangjegyeihez, és felismernünk: a hangjegyek fekete körei és a névtelen róka megbabonázott, egyetlen kimerevített pillanatra tágra nyílt szemének hasonlósága nem véletlen. A szirénénekben, az útban, és magában a képregényben önmagunkat fedezhetjük fel.

Gratulálok Felvidéki Miklósnak az Alfabéta-díjhoz, és remélem, újra rendszeresen olvashatunk tőle Noname-képregényeket.

felvidéki noname 1

Észrevételek Lakatos István és Felvidéki Miklós képregényeiről by MOMÉs hallgatók

A MOMÉ-n a Kép-szöveg relációk órán most már nyíltan csak képregényeket olvasunk és szedünk darabokra (míg korábban elméleteztünk meg fotókat tartalmazó szövegeket vizsgáltunk és hoztunk létre). Elemeztünk szabályos oldalszerkezeteket, szabálytalanokat, visszatérő motívumokat. Foglalkoztunk infografikai és adatbázis-szerű (nem a legjobb név, de így hívják) és nem-linális képregényekkel. Széttrollkodtuk Rodolphe Töpfflert és Herrimant, valamint átstrukturáltuk Oravecz Gergő Blosszáját infografika-tervvé (mert kivitelezni nem volt idő), a leginnovatívabb a Blosszában szereplő rovarok sorsáról szólt. Szóval aktív a csoport!

A legutóbb Felvidéki Miklós által jegyzett régi, pinkhelles Noname-eket (az újat nem) és Lakatos István két képregényét (Lencsilány és az elhasznált ember, Vasárnap) vizsgálták a hallgatók párokban a tanár (én, hehe) által megadott szempontok alapján, majd rövid elemzéseket írtak hozzájuk. Sajnos ezekre a szövegekre az órából már kevés idő jutott, annyira alapos volt a vizsgálat, ezért a szövegek stiláris egyenetlenségeit nézzétek el. 🙂 A képregényeket irányított kérdések mentén értelmezték, és mivel korábban főleg szerkezeti jegyekkel szórakoztunk, most a karakterekre, a színekre, és változatlanul a panelszerkezetekre vonatkoztak a kérdések, ezért is térnek ezek a témák olyan sokszor vissza a szövegekben.

Mivel sok képregényes hiányolja a visszajelzéseket, amikből valóban nincs sok, itt van néhány szöveg a MOMÉs hallgatók tollából, amik talán nem csak Mikinek és Istvánnak érdekesek. (Megj. nem mindenhol értek egyet, de ez a feladat nem erről szólt.)


Felvidéki Miklós rajzai jól illeszkednek a történet dinamikájához. Élénk, telített színeket, vékony, szaggatott vonalakat és kontrasztokat alkalmaz, amik párhuzamban vannak az erősen mozgásos és zajos fiktív szituációkkal (autóverseny, koncert, csata, szuperhős tett). A hangutánzó szavak fokozzák ezeknek a jeleneteknek a hangulatát és vizuálisan is növelik a feszültséget. A történetek mindegyikében dimenzióváltások jelennek meg. Ez lehet időben és képzeletben (amikor a jövőjéről fantáziál), vagy az oda-vissza zoomolások által (amikor a szemétre ráközelítve egy birodalom tárul elénk). Olykor játszik a panelek kapcsolódásával (lámpáról lefújja a port két panelen keresztül).

Lakatos István groteszk látványvilágot teremt, hátborzongató, fiktív karakterekkel, kitalált lényekkel és helyekkel. Az álomszerű helyzetekre a vonalvezetés ráerősít: a formáit vékony, kanyargó vonalak keretezik és esetenként a szövegbuborékok vonalvezetése is ezt követi. A vonalrajzok akvarellel párosulnak, a tónusok kissé elmosottá, bizonytalanná teszik a képeket. Nincsen szigorú panelbeosztás.


Lakatos nagyon kidolgozott, aprólékos képekkel dolgozik. A szöveg és a téma is meseszerű. Több féle tipóval dolgozik. Karaktereit azonnal felfedi: Lencsilánynál egy bevezető oldallal, a Vasárnapban pedig egy kis bevezető szöveggel [A Mesék az ágy alól kötetben]. Színei hangulatfestőek, nagyon sok árnyalattal, tónussal dolgozik, ezekkel festői hatást ér el. A karakterei ismertek, előző ismeretek alapján beazonosíthatók.

Felvidéki sok képregényében földöntúli szörnyekkel kerül kapcsolatba. Jellemzó rá a mikro-makro váltás. A Noname főszereplője feltételezhetően ő maga, róka formában. A történetei nyitva maradnak, a róa nem oldja meg a problémát. Nagyon színesen dolgozik, sokszor tubusszínekkel. Grafikus hatású, erős, határozott kontúrokkal. Nem igazán játszik a panelok nagyságával, azonos képeket használ, ellentétben Lakatossal.


Felvidéki képregényeiben egyértelmű és direkt a karakterábrázolás, ezzel szemben Lakatos István műveiben a környezet részletgazdagságán van a hangsúly a karakter megjelenítése helyett. A Lencsilány történetében érzünk egy váratlan váltást, főleg a Noname történetekkel szemben, amiben a főhős szándékai egyértelműek. A Felvidéki-képregény vizuális megjelenítése segíti a történet elmesélését, a Lencsilánynál a rajzi megjelenítés dominálja a történetet.


Felvidéki oldalkompozíciókban gondolkodik, Lakatos odafigyel a karakterek jellemére és kifejetésére. Lakatos többet foglalkozik a képreégny tipográfiájával, és mélyebb témákat boncolgat. A fakó színek is a téma komolyságára utalnak. Erősebb hangsúlyt helyez egyes elemekre egy panelen belül, míg Felvidéki rajzain el lehet merengeni. Lakatosnál érdekes, hogy a képregény szereplőit kissé groteszk módon, torzított arányokkal rajzolja meg, míg a történet álomvilágban való részénél megtartja a realisztikus ábrázolásmódot az állatok megjelenítésénél. Lényegében grafikai eszközökkel felcseréli a történetben az álmot és valóságot. Ezzel gondolkodásra bírva az olvasót, hiszen nem annyira egyértelmű,hogy melyik verzió a helytállóbb.


Lakatos István munkái vizuálisan nagyon kidolgozottak, apró részletekkel vannak tele, színvilágában és az ábrázolásában is festői, a karakterek nagyon kidolgozottak. A panelek nem kötöttek, a képek önállóan is működnek, szabadon kezeli az oldalakat. Nem szövegcentrikus, a történet egy kedvesebb ábrázolást kíván. A történet érthető, kedves, csattanóval a végén. Felvidéki Miklós képregényei Lakatossal ellentétben vizuálisan egyszerűbb karakterábrázolást használ, viszont a szövegből megismerhetjük a karakter személyiségét, gondolatait. Visszatérő elem a sztori a sztoriban, a zoom effektus. Grafikusabb, erőteljes színhasználat jellemzi.

felvidéki és lakatos