Eszter Szép

Megjelent a 168 óra 2020/3. számában az 55. oldalon.

A megosztás mesterei

„KÍNÁL: ország, KERES: ló” – ezt a feladványt küldi be Ali Smith Ősz című regényének egyik szereplője egy betelefonálós műsorba. A Brexitről szóló népszavazáskor játszódó regényben a televíziós showműsorok világában élő szereplő summázata groteszk és tűpontos. A kortárs brit próza lírai hangú skót képviselője, Ali Smith az Évszak quartetben a Brexit által megosztott Nagy-Britanniáról készít asszociációkban gazdag pillanatképeket. A sorozat első darabja, az Ősz, immár magyarul is olvasható.

A regény két főszereplője a harmincas éveiben járó Elisabeth Demand és a 101 éves Daniel Glück, aki a cselekmény jelen idejében egy idősotthonban alszik, akiket Elisabeth gyerekkora óta szoros barátság fűzi össze. A regényben egyforma hangsúlyt kap a jelen és a múlt: a nosztalgiával övezett „szép régi világ,” amely antik tárgyakban és irodalmi referenciákban egyaránt megjelenik.

A Daniel egy kreativitásban és képekben gazdag világot mutat a kis Elisabeth-nek: egyik kedves időtöltésük, hogy Daniel részletesen leír műalkotásokat, főleg kollázsokat, amelyeket a kislány – és vele együtt az olvasó – elképzel. Évekkel később Elisabeth rátalál a művészre, akinek a képeit ő annyira jól ismeri: Pauline Boty pop art művész alkotásait kiírta magából a világ és a művészettörténet emlékezete. Smith több regényének is témája, hogy az emlékezés és a történelem el/újramesélése felejtéssel is jár. Az Ősz hősei azt képviselik, hogy a képzelet is az elfeledett múlt megismerésének eszköze. Smith egyik korábbi regényében, a Hogy lehetnél mindkettőben egy reneszánsz festő kap központi szerepet: a regény egyik felében egy 21. századi művészettörténész spekulál a festő életéről, a másik felében pedig Smith megalkotja ennek az életnek egy verzióját. A Hogy lehetnél mindkettő különlegessége, hogy egyes kiadásokban a 21. századi szálat követi a reneszánsz idősík, más kiadásokban fordítva, a reneszánszt követi a kortárs történet – az olvasói élmény nem lehet azonos.

Ahogy az Ősz című regényben Boty munkássága egyre fontosabb lesz, az olvasó internetes keresőmunkába kezdhet, hogy azonosítsa a műveket, és összevesse a keresési eredményeket a regény leírásaival (amelyek észrevétlenül Daniel életének montázsát alkotják meg). Ezzel az olvasó részese lesz az Ősz egyik fontos gondolatának: mit kezdjünk a látszattal, milyen a helyes és megfelelő ábrázolás, milyen kinézet alapján alkothatunk ítéletet.

Ennek a kérdésnek a társadalmi vonatkozásait vicces és kafkai jelenetekben bontakoznak ki. Elisabeth az útlevelét szeretné megújítani, az ügyintézők azonban soha sincsenek megelégedve a fotójával. „Az arca rossz méret” mondja, az ügyintéző. „Hogy lehet egy arc rossz méret?” kérdezi Elisabeth. Vagy: „A szem túl kicsi.” – mintha Elisabeth szeme önmagában lebegne az univerzumban. Elisabeth megjelenésének méregetése és helyesnek vagy helytelennek találása az orvosnál, az idősotthonban és az utcán is megtörténik. Az emberek a Brexit kampány szlogenjeitől feltüzelve méregetik egymást: vajon mire fog szavazni ez a fiatal nő? A regénybe óvatosan kúsznak be az előítéletek: menjetek haza – olvasható egy házfalon. Elképzelhető, hogy Elisabeth bőrszíne nem fehér, azért méregetik annyira? Vagy már fiatalsága is gyanús az elöregedő faluban?

Már Elisabeth és Daniel megismerkedése is az előítéletekről szól: a kislány házi feladata, hogy interjút készítsen egy szomszéddal, ám anyja ezt nem engedi. Lehet, hogy Daniel meleg, azon kívül külföldi is. Az anya lefizetné lányát egy Szépség és a Szörnyeteg videóval (amelyben a Szörnyeteg végig a normatív megjelenés mögé rejti igazi énjét), ha kapcsolatelvétel és kommunikáció helyett egy kitalált interjút ad le a tanárának.

Apró félelmek, a kommunikáció lépéseinek észrevétlen kikerülése vezet a bizalom válságához, amely átszabja az emberek fizikai és gondolati mozgásterét, és elvezet a Brexitben testet öltő megosztottsághoz: „Az emberek az egész országban úgy érezték, hiba volt. Az emberek az egész országban úgy érezték, helyes volt. Az emberek az egész országban úgy érezték, most aztán vesztettek. Az emberek az egész országban úgy érezték, most aztán győztek.”

Magvető, 2020. Fordította: Mesterházi Mónika

232 oldal