Kódfejtés, nyomolvasás, együttműködés – A Sherlock Holmes: A Baker Street-i banda egy rendhagyó társasjáték az egész családnak
A játék rendhagyó, mert nem kell hozzá tábla, dobókocka, de kártyapakli sem: minden játékos kap egy-egy képregényt, amelyben a nyomokat kell keresni, és amelyben az adott nyomozás története kibontakozik. A dobozban négy teljesítendő küldetés lapul, például titkos táviratot kell kémeket kijátszva feladni vagy a galád Moriarty aktatáskáját kell megszerezni. A történetek ötletesek, a képregények nagyon szépek, a nyomok felgöngyölítése pedig egyáltalán nem egyértelmű.
A Sherlock Holmes: A Baker Street-i banda a lapozgatós könyvek hagyományát ötvözi a képregényekkel és a kooperatív játékokkal: akár a kalandkönyveknél, itt sem lineálisan, hanem előre-hátra lapozva követjük a nyomokat, a képregény különböző pontjairól gyűjtjük az információt, hogy megoldjuk a feladványokat. A (maximum) négy játékos ugyanazt a történetet követi külön füzetekben, ugyanazokat a rejtélyeket igyekszik mindenki megoldani. Közösen döntik el, merre menjenek, vagy hogy melyik nyomoknak tulajdonítsanak jelentőséget. Emellett a játék egy jól működő, profi képregény is, amelyben a párbeszédeket a játékosoknak kell felolvasniuk – lehetőleg utánozva a hangokat, és a nyomozás közben karakterhez hűen kell beszélniük a képregényben megjelenített nyomokról és feladványokról.
A négy játékos négy karakter bőrébe bújik, négy jellemet alakít: ők azok az ifjú nyomozók, akiktől még Sherlock Holmes sem szégyell segítséget kérni. Egyikük a konfliktusokat leginkább az öklével megoldó bivalyerős óriás, másikuk bárhova felmászó és beleső gumitestű akrobata, a harmadik éles szemű elemző, a negyedik az álcázás mestere. Mivel ez a négy karakter máshogy tapasztalja meg a világot, a nyomozás során mást vesznek észre: így a négy képregény a jellemeknek megfelelően apró eltéréseket mutat. Van, akinek a képregény titokzatos részletekre hívja fel a figyelmét, van, aki logikai feladványt kap ott, ahol más karakter a csihipuhi lehetőségét látja. Az apró eltérések hozzájárulnak ahhoz, hogy a képregény által közvetített kalandok mindvégig izgalmasak, könnyedek (de nem könnyűek!), és humorosak maradjanak.
A logikai feladványokra épülő feladatok egyre nehezednek. Bár a játék hangulata, a karakterek, és a megidézett világ is a kiskamasz korosztály ízlésének kedvez, előfordul, hogy a fejtörésben a felnőtt családtagoknak nagyobb szerepet kell vállalni. Az összetett – és ezért egyáltalán nem unalmas – rejtvények, valamint a képregények apró eltérései miatt elengedhetetlen, hogy a játékosok összedolgozzanak. Bár mindenki a saját füzetébe bújik, a játékosok közösen élik át a kalandot, hiszen folyamatosan megbeszélik, mit látnak, mit tegyenek. Ennek fontosságára a játékszabály többször figyelmeztet is, de úgy tűnik, nem lehet elégszer: a cikk megírása előtt, a próbajátékok során kis csapatunk rendre akkor zavarodott bele a feladványokba, amikor nem beszéltük meg elég alaposan, hogy ki milyen feladatot vállal, milyen útvonalat választ, és pontosan mire következtet. Ezzel a kommunikációközpontúsággal A Baker Street-i banda értékes képernyőmentes, közösségi élményt nyújt.
Sherlock Holmes: A Baker Street-i banda, Gémklub
Az íráa a 168 óra 2021/14 számában jelent meg a 61. oldalon
Eszter Szép 