Az Álhíres / Fake Famous c. dokumentumfilmről szóló kritika a 168 óra 2021/6. szám 53. oldalán jelent meg.
40 millió ember van az Instagramon, akinek 1 milliónál is több követője van, és 100 millió felhasználónak van legalább 100 ezer követője. Az influencerek valóban mind híresek?
Az Álhíres című dokumentumfilm egy kísérlet dokumentálása: négyezer jelentkezőből kiválasztanak három fiatalt, akiknek minden létező módon segítenek, hogy influencerré váljanak, vagyis több tízezres követőtáboruk legyen, és abból éljenek, hogy kizárólag saját magukról és az általuk reklámozott termékekről posztolnak a közösségi médiában. A résztvevők kiválasztása patikamérlegen beállított szempontrendszer alapján történik: fontos, hogy ne értsenek semmi különlegeshez, profiljuk pedig teljesen eltérő legyen. Miközben az influencerpalántákkal fodrászhoz, stylisthoz, majd pedig fotózásokra megyünk, közösségi médiával foglalkozó szakértők és marketingesek mesélnek arról, hogy az ő szempontjukból milyen az influencerkultúra.
Az egyik leginkább körüljárt téma a tettetés és a hazugság, ami a kezdő influencerek posztjainak velejárója: annak érdekében, hogy később nagyobb cégektől kapjanak ajándékokat vagy fizetett munkákat, már az elején úgy kell tenniük, mintha ezekkel a cégekkel napi kapcsolatban lennének. Így aztán a hátsó kertben készült profin szerkesztett fotók helyszínéül luxushotelt jelölnek meg, az edzésről készült fotók pedig azt állítják, egy menő privát konditeremben vagyunk.
A film kitér a botok szerepére: meglepően olcsón lehet nem létező követőket, lájkokat, és kommenteket vásárolni, hogy az Instagram oldalunkon még nagyobb legyen a nyüzsgés. Ezzel az eszközzel azonban nem csak a kezdők élnek: a gépesített felhasználókra és követőkre a nagyobb hírességek, sőt az egész rendszer rászorul. Mint az egyik szakértő kifejti: a közösségi média felhasználók között rohamosan nő a nem valódi emberek aránya, akik egy-egy influenszer vagy márka jelenlétét fokozzák. Senkinek sem célja ennek a területnek az átláthatóvá tétele, hiszen ma már minden céget és személyt az alapján rangsorolnak, hogy hány követője van. Emellett a közösségi médiában utazó cégek annyira sok profitot hoznak a befektetőknek, hogy eszük ágában sincs a saját üzletükből visszavenni.
A film kevésszer fogalmaz meg ennyire nyílt társadalomkritikát. A kísérlet nagy lendülettel indul és sok várakozást épít, de valójában nem sok újdonságok tudunk meg az influencerkultúráról, a lájkok fontosságáról, a marketingről, és a látszat folyamatos fenntartásának kényszeréről. A dokumentumfilm közepére az is nyilvánvalóvá válik, hogy a szereplők kiválasztása mégsem volt elég körültekintő: két szereplő is kiszáll – az ő életük talán érdekesebb is, mint azé, aki marad. A megmaradt résztvevőből valóban influencer lesz: sorra kapja az ajándékokat, amelyekről posztol is lelkiismeretesen, függetlenül attól, mit gondol róluk valójában. Csak a koronavírus-járvány zökkenti ki valamennyire a dolgok jól bejáratott menetét.
Akárcsak a közelmúltbeli dokumentumfilmek, amelyek a közösségi médiával való kapcsolatunkat vizsgálták, ez a film is inkább arra jó, hogy rendszerezze, amit tudtunk vagy sejtettünk. Ajánlom fiataloknak és olyanoknak, akiknek már nagyon rossz kedvük van attól, hogy az influenszerek élete annyira tökéletes és fényes.
Álhíres (Fake Famous), 83 perc, HBO GO
Eszter Szép 