Kis olvasók, nagy bűntények

A jó krimi mindig fontos társadalmi témákat feszeget, ami kifejezetten hangsúlyos a gyerekek számára írt detektívtörténetek esetében.

“Én nem adnám felnőtt kezébe a Zebulont” – mondta A Zebulon, avagy bűntény a Borzoló Borzollóban című gyerekkrimiről a 11 éves Tóth Maja, a Maja könyvajánlói oldal házigazdája, Magyarország egyik legfiatalabb könyvesbloggere. “Gyerekeknek való” – tette hozzá. Maja nemcsak az izgalmas nyomozást, de a regény nyelvezetét, és a jópofa karaktereket, is díjazta. „Én élveztem” – vágták rá kórusban a felnőttek: Pacskovszky Zsolt, a kötet fordítója, és Szekeres Nikoletta, a HUBBY Magyar Gyerekkönyv Fórum elnöke.

A HUBBY – Gyerekkönyv Fesztivál keretében megtartott online könyvbemutató témája Jean-Claude Mourlevat francia író legújabb gyerekkönyve volt, amely egy gyilkossággal veszi kezdetét. Amikor a főszereplő Zebulon nevű sünt ártatlanul megvádolják, felcsap detektívnek, hogy tisztázza magát. A nyomokat követve Zebulon az állatok országából az emberek országába is átutazik egy turistabusszal, és bizony igen sok furcsaságot tapasztal. A könyvnek ez a része állat és ember kapcsolatát vizsgálja, ahogy a fiatal olvasó fogalmaz, „tükörképet mutat a mi világunkról.” Kiderül, hogy az áldozat maga is nyomozott néhány gonosz, az állatokkal különösen kegyetlen ember után. Zebulon feladata így már nem pusztán önmaga védelme, hanem az eredeti nyomozás méltó lezárása is.

Mourlevat regénye gyilkossággal indít – előfordulhat, hogy ez az elem nem felel meg a konzervatívabb, gyerekeket féltő irodalmi elvárásoknak. A tragikus eseménynek azonban dramaturgiai funkciója van, ettől lesz tétje a nyomozásnak, „ami kemény ellenfél nélkül elsikkadna” – mondja a regény fordítója. A gyerek érti ezt, és “jobban helyén kezeli, mint a buta felnőtt.” Szekeres Nikoletta kifejtette, hogy a gyerekek túlféltése több nehezebb témával kapcsolatban is megjelenik, és amely hozzájárul ahhoz, hogy bizonyos kérdéskörök tabukká alakuljanak. Szerinte a gyerekek el tudják dönteni, hogy akarják-e az adott terhet és történetet, vagy sem. Sőt, teszi hozzá, „lehet, hogy az a nagyobb teher, ha nem beszélünk súlyos kérdésekről és elhallgatjuk őket.”

Az ifjúsági irodalom egyik módszere a nehéz témák feldolgozásakor a humor: viccekkel, túlzásokkal, iróniával, és a groteszk eszközeivel olyan regiszterben jeleníthetők meg ezek a témák, ahol nem hatnak nyomasztónak. Sőt, ami ugyanilyen fontos: elkerülhető a didaktikus üzenetsulykolás is.

A gyerekkrimikben gyakran mélyebb társadalmi üzenet rejlik a jól ismert krimitoposzok mögött. A Samu sejti című regény kamasz elbeszélője a felnőttek és szülei világát térképezi fel nyomozása során, mondja Szekeres. A Zebulon esetében ezek a humorral bemutatott elgondolkodtató témák az előítéletekről és a túl gyors megbélyegzésről, valamint az emberi túlfogyasztásról szólnak – mindkettő a 21. századi posztindusztriális társadalom sarkalatos kérdése. Gyakori továbbá, hogy a nyomozás izgalmas mozzanatai a tanulást segítik, ismereteket közölnek. „A nyomozás és az időutazás kombinációja is nagyon népszerű, erre épít például az Idődetektívek sorozat,” amely egyszerre adja a kaland élményét és történelmi ismereteket, teszi hozzá a HUBBY elnöke.

Féltsük-e a gyerekeinket a krimitől?, online beszélgetés, visszanézhető a HUBBY Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján.

A kritika a 168 óra 2021/14. számában jelent meg, az 55. oldalon