Martin Eden

A kritika eredetileg a 168 óra 2020/42. számában jelent meg.

Eszmék túlsúlya

Jack London Martin Eden című regényének filmre adaptálásakor Pietro Marcello rendező egyaránt szándékozik bemutatni a munkásosztálybeli főhős szellemi és írói magára találását, valamint elmélkedni a társadalom, a politika, és a művészet viszonyáról. Nagy vállalás ez, amelyet nem is sikerül maradéktalanul teljesíteni. A főszereplő Martin Eden matrózként is verseket farigcsál, ám mikor egy díszes nagypolgári ebédlőben megismeri a művelt és gyönyörű Elena Orsinit, képezni kezdi magát. Hatalmas elszántsággal falja a könyveket, miközben fizikai munkával keresi kenyerét. Kitartó munkával Martinból ambíciózus, magabiztos, ámde sorra visszautasított ifjú író és költő válik. A Martin eszmélését elmesélő, jól kézben tartott első óra után a rendező olyan sok politikai és társadalmi gondolatot sűrít a maradék játékidőbe, hogy kibontásuk helyett csak listázásukra marad idő: a karakterek eszmék és csoportok szócsöveivé válnak.

Martin Herbert Spencer politikai filozófiáját magáévá téve forrongó munkások gyűlésein szónokol, majd mentorává fogad egy bölcs és kellően szkeptikus költőt. Martin társadalmi evolúcióról vallott nézeteit a fent említett ebédlőben nem fogadják szívesen, így ideológiai összeférhetetlenség miatt elveszti szerelmét, ámde megtalálja azt a nyers hangot, amellyel kora és osztálya realitását ábrázolja irodalmi és gondolati műveiben. A film ekkor váratlanul nagyot ugrik az időben: az zárlatban gazdag, sikeres és kiábrándult íróként látjuk Martin Edent, aki egyaránt dühös önmagára és a társadalomra.

A rendezőnek rengeteg gondolata van a modern emberről: a cselekményt délolasz közegbe helyezve hazabeszél, ugyanakkor a történetet minduntalan megszakító archív és talált felvételekkel, valamint a huszadik század különböző korszakait megidéző ruhákkal és filmesztétikai utalásokkal filmjének egyetemes jelleget ad. Az utca emberének munkában megfáradt arcát rögzítő felvételek pedig elérik, hogy Eden felemelkedése és bukása több legyen, mint egyetlen ember drámája.

Szép Eszter