Robert Doisneau: Párizstól Palm Springsig

Az írás eredetileg a 168 óra 2020/45. számában jelent meg.

A mindennapi élet csodái

Ritkán történik meg, hogy a boldogság és a hétköznapi helyzetekben megtalálható humor, a létezés öröme lenne egy kiállítás témája, holott a boldogság felismerésére és értékelésére a huszadik-huszonegyedik század gyors ütemű változásai között igen nagy szükségünk van. A francia fotográfus, Robert Doisneau (1912-1994) életműve ezeket a pillanatokat veszi észre és örökíti meg, mégpedig pátosz és giccs nélkül.

Doisneau fotóin egyértelműen érződik, hogy az ember érdekli. A tovaillanó pillanatot hibátlan kompozíciós érzékkel örökíti meg, az ember nem győzi csodálni, hogyan hozza létre képein a szemet gyönyörűen vezető geometriai formákat miközben egy félénk mosolyt vagy titkos pillantást kap lencsevégre.

A Párizstól Palm Springsig alcímet viselő kiállítás két szintjén valójában párizsi és palm springs-i fotókat látunk, a két tematika esztétikájában és mondanivalójában is elkülönül egymástól, őket talán a kíváncsiság köti össze. Az alsó szinten számos eredeti nagyításon tárul fel előttünk nem pusztán a hétköznapi boldogság mint téma, hanem a harmincas, negyvenes, ötvenes évek gazdasági válságoktól, háborútól, szegénységtől sújtott Európája. Doisneau az embert a környezetében fényképezi, utcákon, boltok előtt, sokszor messziről. A kiállításon vetített kísérőfilmben elhangzik, hogy kezdő fotográfusként Doisneau nem mert közel menni az emberekhez, félénken a távolból fotózott. A távolság ezeken a fotókon nem a leskelődést juttatja eszünkbe, hanem ezek a képekbe komponált külvárosi helyszínek adnak igazi drámaiságot a megörökített múlandó derűnek. Doisneau idővel természetesen leküzdötte távolságtartását, és először az utcagyerekekről készített felvételeket, majd eljutunk az idegenekről készített portrékhoz is. Ahogy a kiállítási anyag halad az időegyenesen, egyre inkább az a látogató érzése, hogy Doisneau oda megy, pontosabban oda viszi a kíváncsiság, ahol az emberek vannak. Ha az emberek húsüzemben dolgoznak, akkor oda. Ha kávéházban mulatnak, akkor oda. Ha sztriptízbár sötétjébe húzódnak, akkor oda.

„A mindennapi élet csodái nagyon izgalmasak, nincs az a filmrendező, aki olyat tudna alkotni, mint az utcán található váratlan jelenetek” – eme ars poeticáját a Mai Manó ház kiállítása mottójává is emelte. Egyik kedves, 1953-ban készült képemen egy kislány teljes szívből kacag miközben a magasba ugrik. A kép címe az ugrálókötelezésre utal, ám a kislány kezében vagy lába alatt nincs ugrókötél. A néző számára is egyértelműen látható kötél U-alakú ívét az utcán folydogáló esővíz alkotja. Egy másik megörökített pillanaton egy menyasszony libikókázik 1946-ben: épp a legmagasabb ponton, arcán öröm és félelem, extázis és visszafogottság – egy telített és érzéki pillanat.

Doisneau csókolózó embereket mutató képeinek nagy szerepe volt abban, hogy kialakultak a romantikus Párizs vizuális toposzai. Ezek közül a tárlóban láthatunk néhányat eredeti megjelenési közegükben, magazinok fotóriportjaiként. Ma már tudjuk, hogy ezek a spontánnak tűnő fotók, amelyek a privát pillanat és a nagyváros nyüzsgésének kontrasztjára építenek, megrendezettek voltak. Ahogy a kísérőfilmben is elhangzik, Doisneau nem merte volna a résztvevők tudta nélkül megörökíteni ezt az intimitást. Ismét a közelség és távolság problematikához érkeztünk, amelyet az emeleti Palm Springs-rész teljesen új módon jár körül.

Doisneau 1960 késő őszén pár hetet töltött a kaliforniai üdülővárosban, beszámolói szerint igen jól szórakozott önmagán, amint többszörös milliomosok között forog. A Fortune magazin megbízásából golfpályákra kellett volna fókuszálnia, képei azonban egy precízen komponált görbetükröt tartanak a csillogásnak. Doisneau látószögei kiforgatják ennek a világnak hierarchizált rendjét, a fotók mégsem gúnyolódnak a pompába burkolt közegen. A képek immár nem fekete-fehérek, vibráló, élénk színek rajzolják ki a domináns geometrikus elemeket. Doisneau-t lenyűgözi az ég, na meg az óriási úszómedencék kékje: a medencék, a gumihattyúk, és napszemüvegek vizuális humor forrásai lesznek.

Párizstól Palm Springsig, Mai Manó Ház, megtekinthető 2021. január 10-ig.