New Publication in Hungarian

Standard

I am very enthusiastic about comics scholarship in Hungary: in the last two years so many things happened! There were two comics conferences, and we have finally started to build a network of university people and critics who are not afraid of comics.

I have decided that I’ll publish more in my native language, and I was really happy when out of the blue I was asked if I could write about one of the major poets of the 19th century, János Arany. His poetry is very layered and amazing, he also translated the most of Shakespeare to become one of the most influential literary figures of his times. Well, he was born 200 years ago, so 2017 was devoted to celebration and a reflection on both his heritage and the cult around him. Lucky for me, an innovative and clever comics adaptation of one of his ballads also came out (link). The artist, Dániel Csordás is possible the Hungarian cartoonist with the greatest number of awards. It goes without saying that his adaptation won the best webcomic award in 2017.

So I was writing about the success of this comic, which is I think based on several factors. It is aesthetically more interesting than the other adaptations made that year (for me, naturally), it uses irony, it inserts the story of the ballad into the corrupt worlds of (Hungarian) politics of the present. But the success of this adaptation is also rooted of it being part of a marketing campaign, and also of the Hungarian cultural climate which still considers comics as curiosities. Csordás’s comic uses the wow-factor with which comics are surrounded really cleverly (wow, it is not only for children! wow, it uses literature! wow, I actually like it! wow, no superheroes! wow, it is not American!). I also argue in this article, that marketing agencies and non-profit organization, as well as institutions serving the memory politics of the current political regime often use comics — more often than we would suspect — but they always use the medium only once, and do not return to it in their next campaigns. Plus the people who see these marketing-boosted comics do not see the other comics that exist in our country under the radar: the translations of DC and Marvel, and the varied and (mostly) interesting original output made by Hungarian artists. (Let me take the opportunity and recommend the sci-fi comic series Fantomatika.) For the general public, comics is invisible, and it is because of this lack of cultural reception that marketing campaigns using comics are so successful.

I also interpret Csordás’s comic in light of  Linda Hutcheon’s theory of adaptation and Henry Jenkins’s theory of convergence culture. And I am very grateful to the 13 secondary school teachers who shared with me their ideas on how they teach comics at school.

2018-01-10 13.05.55

Advertisements

Absztrakt – Képi testet öltés és önreprezentáció önéletrajzi képregényekben

Standard

Oravecz Gergely Blosszájáról fogok beszélni Kolozsváron. Arról, hogy a vonal nem csak esztétikai tényező, de a narratívában is komoly szerepe van. Sok példával.

A konferencia neve: Tendenciák a kortárs magyar képregényben és képregénykutatásban, időpontja: május 6–7.

vonal

Képi testet öltés és önreprezentáció önéletrajzi képregényekben

Az előadás Oravecz Gergely Blossza c. stripsorozatában vizsgálja az alkotó önreprezentációs stratégiáit és azt, hogy ezek árnyalásához az alkotó kézjegyét és testi lenyomatát viselő vonal hogyan járul hozzá.

Elsősorban a rajzolás folyamatára és annak talán legkisebb egységére (ha létezik ilyen), a vonalra fókuszálok. A vonal Jared Gardner megfogalmazásában nyom (trace), mégpedig a rajzoló kezének közvetlen lenyomata (54). A kéz („the hand”) fogalma egyaránt jelenti az aktuálisan megrajzolt panelt vagy oldalt, illetve az alkotó felismerhető stílusát. A vonal és a kéz fogalma egyrészt a rajzolás átéltségére, hitelességére, másrészt az alkotás fizikai, testi aspektutásara utal. A véget nem érő folyamatot, amiben az identitást számtalan önarckép sorozataként hozza létre az alkotó, Elisabeth El Refaie képi testet öltésnek [pictorial embodiment] nevezi (51).

Egy olyan értelmezési keretben igyekszem tehát Oravecz Blosszáját értelmezni, mely a képregényt – tömeges és nyomdai előállítása mellett – az oralitáshoz közelíti, és a vonal (és stílus) társadalmi és kulturális kódoltsága mellett is annak performatív, átélt, és expresszív jellegét hangsúlyozza (graphic enunciation). Így válik az önéletrajzi ihletettségű képregény az autentikusság fix értelmezésétől lemondva is auratikus műfajjá (Chute 112).

képregényén

Hivatkozott irodalom:

Baetens, Jan. —. “Revealing Traces: A New Theory of Graphic Enunciation.” The Language of Comics. Word and Image. Ed. Varnum, Robin and  Christina T. Gibbons. Jackson: University Press of Mississippi, 2001: 145-155.

Chute, Hillary. “Comics Form and Narrating Lives.” Profession 2011: 107-117.

El Refaie, Elisabeth. Autobiographical Comics: Life Writing in Pictures. Jackson: University of Mississippi Press, 2012.

Gardner, Jared. “Storylines.” Substance 40.1. 2011: 53-69.