Roundtables on Literary adaptation comics and animation

The Hungarian Literature Copyright Protection Association and Rights management is organizing a two-day conference on the works and heritage of Jenő Rejtő. The event has two roundtables featuring comics artists, and I will be moderating both. What is more, the location of the conference is at a pub, which is the most fitting place to talk about Rejtő’s novels.

Rejtő was a journalist and writer who died in 1943 in a forced labor camp. His novels are witty, funny, really crazy. The status of his works in the Hungarian literary canon is debated by many, especially by those who prefer the strict separation of high literature and lowbrow whatever. I personally do not agree with that, and I admire the syntax and humor of Rejtő’s sentences and his crazy weird plots. I also believe that he could be nicer to women, but I think that is true to most works from his era. 🙂

Rejtő’s novels have been really influential in the history of Hungarian comics. His novels were adapted into the medium of comics by Tibor Cs. Horváth during state socialism. The most successful artist to draw Rejtő-comics was Pál Korcsmáros. Recently, the heirs of Korcsmáros republish digitally reworked versions of the original comics. The artists making these, Zsolt Garisa and Zoltán Varga, will be the guests of the first roundtable, as well as Márton Hegedűs, who proposed to make a comic on Rejtő’s life, though hasn’t received funding yet. (Are there any future patrons among the readers of this post who would support this project?). The final participant of the discussion is Zoltán Ádám Szabó, whose writings on comics I adore. Btw, Rejtő’s novels are adapted into comics even today, the most recent (and hilarous) publication is The Kidnapped Messenger by Ferenc Kiss and Zsolt Garisa.

The second roundtable on Thursday will be on an animation film in the making, the guests will be director Ferenc Varsányi, art director Dávid Cserkuti, and Péter Gelencsér film cirtic.

 

 

Advertisements

Kids’n’Comics – Exhibition opening

I had the honor to open the Kids’n’Comics (Kölykök és képregények) exhibition at the Deák 17 Youth Art Gallery on 7 Sept 2018. The exhibition has been curated by Bianka Zsigó, and it features the works of contemporary Hungarian comics artists. Here are some pictures from the opening ceremony — you can still visit this rich and entertaining exhibition till 27 Oct 2018.

Exhibiting artists:
Baranyai András l Bernát Barbara l Cserkuti Dávid l Csordás Dániel l Felvidéki Miklós l Fritz Zoltán l Fritz-Majer Nóra l Ghyczy Csongor l Halter András l Kárpáti Tibor l Koska Zoltán l Kovács Viktória l Lanczinger Mátyás l Lakatos István l Oravecz Gergely l Pásztor Alexa l Sárdi Katalin l Stark Attila l Takács Anikó

Roundtables

A) Last week (24 May) I was invited to be a participant of a roundtable on the use of popular culture in the classroom, particularly using science fiction in the teaching of literature. The issue has been raised by many educators more qualified to do so than me, as the situation is that Hungarian teenagers have to read a great number of dated texts that border on the unbearable both in terms of narrative techniques and unattractive storylines. This roundtable addressed the issue from an SF angle, plus I was constantly referring to comics and statistics on comics, and, of course, SF comics.

It was in Hungarian, and can be watched here.

roboraptor

B) This week I’ll participate in a roundtable on the history of comics in Hungary. This is an event linked to the Comics as Narrative/Kép-regény-történet exhibition I was co-curating. It will take place at the National Széchényi Library on 31 May, starting at 5 pm. oszk.hu/konyvtarlat/konyvtarlat-vii-9-jatek-es-kepregeny

The National Library also made a short interiew with me (in Hungarian): link.

 

 

I’ve become a curator!

I have always dreamed about curating an exhibition of comics, and I am really happy to have been given the opportunity to organize the contemporary section of the comics exhibition at the National Széchényi Library, Budapest.

The exhibition is called “Comics as Narrative – The 9th Art and Its Icons in Hungary” — or “Kép-regény-történet – A kilencedik művészet ikonjai Magyarországon.” It will be a big one (with Hungarian standards), focusing on comics under Socialism and contemporary works. It will open on 14 May and it can be visited until 26 July.

The poster with the eye is actually based on a panel by Miklós Felvidéki, an amazingly gifted Hungarian cartoonist, who received the Alfabéta prize for the best short comic in 2018 (behance.net/nonamefox).

Here is a piece of official info in Hungarian: http://www.oszk.hu/kiallitasok/kep-regeny-tortenet-kiallitas

I am talking about what the contemporary room is about in this short video: youtube.com/watch?v=Q9R5Eq-LlRM&t=2s

And here is my enthusiastic blogging on how I am preparing the contemporary section – also in Hungarian:  perezvonsgeometry.wordpress.com/category/kep-regeny-tortenet-kiallitas/

Here are the two posters of the exhibition and some behind the scenes photos:

kép-regény-történet kiállítás OSZK 2018 comics as narrative poster 2018

dudás győzőnél 2
This is me being a serious curator at the home of comics artist and illustrator Győző Dudás. (Photo credit: my friend Péter Major)
20180426_213234
There will be some short videos on drawing / inking / coloring, this is a werk photo of Gergely Oravecz at work.

Guest lecture on comics and the body

I am honored to be invited to talk at the next meeting of the Popular Culture Research Group at the School of English and American Studies at ELTE, Budapest (EASPop for short).

The talk will be in Hungarian, and it addresses my favourite topic, comics and the body. And behold the amazing poster that the group members have made for me based on a Winsor McCay page that I adore!

képregény és test easpop poszter

 

Public lecture in Hungarian

I am going to give a public lecture tomorrow (4 Dec 2017) about the body and comics. It is partly based on my dissertation, but most of it is about my ongoing new project on the ways in which the body is involved in reading and interpreting comics. The lecture is aimed at the general public, and it will be in Hungarian. It is part three of a four-part lecture series at the Open Academy of Humanities, Budapest, given by members of the research group I am a founding member of (cf. Narratives of Culture and Identity Research Group.) Each talk is given by a different group member, and we focus on the body in space in as diverse media as computer games, distopic fiction, comics, narratology.

Here is the description of my talk in Hungarian:

III. 2017. december 4., hétfő 18.00 Képregényolvasás és testi referencia
Előad: Szép Eszter.
A képregényt nemcsak nézzük és olvassuk: az értelmezésbe az egész emberi test bevonódik. Az előadás olyan képregényeket vizsgál (főleg Katie Green, Miriam Katin és Joe Sacco műveit), amelyekben az alkotók reflektálnak a képregényolvasás taktilis és testi részére, és ráébresztik az olvasót, hogy mennyire nagy mértékben hagyatkozik testi tapasztalataira.
Helyszín, Pesti Bölcsész Akadémia, ELTE BTK, Múzeum krt. 4-6. Ifjúsági épület, III. em.

Képregényfeszt-szervezés 2016

Azt hiszem minden évben írok egy posztot a képregényfeszt előtt. Ezt a hagyományt eszem ágában sincs megtörni, két köhögőroham között szorgosan verem a billentyűzetet. Erről lesz szó: milyen programokat lehet megszervezni vs. mire lenne igény; előadás vs. interakció, bizalmatlanság a graphic novellel szemben.

Először is a képregényfesztiválon az alábbi programok lesznek:

– előadássorozat a small press képregénykiadásról nemzetközi (finn) és magyar  (zsiger.hu) résztvevőkkel
– az Alfabéta-díjra jelölt alkotók előadásai (Sajnos nem mindenki vállalta, amit sajnálok. De ott lesz Molnár Gábor a5Pallossal, Koska Zoli A titkos társasággal, Madarász Gergő a Majomdarálóval, Lénárd László és Sárdi Kati a Könyvjelzőkészítővel, mely teljes egészében olvasható itt, és itt lesz még a Café Postnuclear.)
– hogy ne legyünk szűklátókörűek, fanzine-okról is lesz beszélgetés (ezt a programot Komornik Eszter szervezte)
– itt lesz az Eisner-díjas Rutu Modan, aki eszméletlen hiperjó, hogy eljön. Meg is találtam a gépemen egy képregényét, és meg is rendeltem egy másikat, hogy legyen mit dedikáltatni. Tavaly a Princetonon találkoztam Rutuval, ő is előadott azon a konferencián, amin én. Irtóra bírtam, hogy ennyire jó fej. Először természetesen zárkózottnak tűnt, mint mindenki, de aztán jót beszélgettünk. Rutu az Izraeli Kulturális Intézet támogatásával jön – jó, hogy a tavalyi Holokauszt a képregényekben kiállítás óta sem felejtették el, hogy a képregény jó dolog. 🙂
– lesznek természetesen olaszok.
– lesz sztárvendég (titkos)
– épp most szervezem, hogy legyenek minielőadások, ahol magyar alkotók egy-egy nagyon szűk témáról vagy technikai problémáról beszélnek. Ez még a legképlékenyebb program (Mappanyitogató munkacímen).
Már ötvenszer átszerkesztettem a táblázatot, hogy ki mikor lesz, és ki lesz a segítő — remélem egyszer már eléri a végleges formáját. Erre talán majd csak akkor kerül sor, ha nyomdába megy a programfüzet…
Ha az excel táblát nézem, úgy tűnik, hogy irtó sok program van, de most ezt az összegzést olvasva nem tűnik soknak… A legnagyobb gond mégis az, hogy a programoknak kicsi a látogatottságuk. Kijön ezernél jóval több ember a fesztre, és kb 30 fő ül egy programon. De emlékszem, a legelső beszélgetésen, amit két éve a képregényfesztiválon levezettem, max 10 ember ült. Most visszagondolok arra, hogy két éve Leedsben én is csak két beszélgetésre mentem el… és a második annyira unalmas volt, hogy ott is hagytam. De tavaly New Yorkban végighallgattam egy csomót.
New York second round067.jpg
MOCCA 2015
Azon gondolkoztam, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy a programok több embert megmozgassanak. Valószínűleg nemzetközi és populárisabb témák, valami jó DC vagy Marvel-alkotó — esélytelen —- vagy ezek magyarországi vonatkozásai. Tavaly a Kingpin félóráját is ugyanolyan kevesen hallgatták, mint bármelyik félórát. Saját szuperhőseink (Epicline, Titánember) sajnos ugyanúgy keveseket érnek el, mint a legalternatívabb Marjai Petra Lilla-képregény. Persze tök másokat, de keveseket. Persze szervezhettem volna valami szuperhősökről szóló előadást — amikor a Petőfi TV-vel egyeztettem, csak ontották a szuperhősös témákat, amikről beszélgetnének velem. Na, jövőre majd szétvizualizáljuk és szétpszichologizáljuk a szuperhősöket. De idénre még akkor is marad a második kérdés, kell-e, hogy sokan látogassák a programokat.
Emlékszem tavaly New Yorkban a Moccán megütköztem azon, hogy itt van Francois Mouly (Spiegelman felesége, a New Yorker képszerkesztője, aki a kedvenc Saus Steinbergemről beszélt), Aline Kominsky-Crumb (Robert Crumb felesége, feminista alternatív képregényes) és Ben Katchor (és mások), és a fesztivál általános óriási látogatottságához képest milyen kevesen vannak a programokon. Csak a Kominsky-Crumb-interjúra kellett felíratkozni, minden másra lazán be lehetett jutni. Ahhoz az aránypárhoz képest nem teljesít rosszul a mi kis egynapos magyar fesztünk.
Szóval a kérdés, hogy kell-e hogy sokan látogassák a programokat. Nem inkább az kell-e, hogy a közönség megtalálja azt az egy-két dolgot, ami pont rá van szabva. Persze ez a rászabás is nehéz. Most például lesz egy egész kosárlabdacsapatnyi finn (állandóan összekeverem őket, miközben igazgatom a programot, mondanom se kell), holott a magyar képregényfogyasztók között a finn képregénynek ööööö mondjuk hogy nincs hagyománya.
punk
Rajz: Oravecz Gergely – ez az Egyszer élünk c. képregényből van, amit sokan rajzoltak.
 Igen, ezzel mindenki tisztában van. Olyan ez a mi képregényfesztiválunk, mint a farok csóválta kutya: most finneket sikerült finanszíroztatni, hát felkeltjük a finn érdeklődést. Érzi mindenki, hogy ez így nem az igazi. És érzi mindenki, hogy mekkora klassz dolog, hogy sikerül leszervezni, lebartelezni, kapcsolati tőkét csontig csiszolva elintézni, hogy legyenek külföldiek.
Kíváncsi vagyok, hogy egy Eisner-díjas szerző, aki elutasítja a szuperhősesztétikát és a graphic noveles fekete-fehérséget, és akinek a történetei megdöbbentően hétköznapiak, mennyire fogja a közönséget megmozgatni.
Illetve van-e esély hogy a graphic novel mint műfaj magyar közönséget mozgasson meg. Tavaly Typexnek szerintem nem sikerült, bármennyire is volt irtó okos és szép a Rembrandt, és jó fej  Typex (és küldte el nekem a készülő Warhol-könyv egyik vázlatfüzetét 🙂 : ) hehe ).  A magyar képregényolvasó képregényfüzetekben gondolkodik és bizalmatlanul tekint a grafikus regényre, ami ráadásul drága is. És hiába remek a Rembrand (itt írtam róla kritikát), nem illik bele sem a képregényolvasók elvárásaiba, sem a könyvolvasókéba. Egy egynapos képregényfesztivál pedig nagyon keveset tud csiszolni az elvárásokon.
typex2
Typex: Rembrandt c. képregényéből
 További kérdés, hogy ha szervezünk magyar programokat, amilyen idén az Alfabéta-jelöltek bemutatkozása és az egyelőre tervezet szintjén élő Mappanyitogató, akkor arra lesz-e közönség. Érdekelne egy olyan felmérés is, hogy egy Alfabéta-díj hogyan hat a képregényeladásokra, ha hat egyáltalán valahogy. Kíváncsi vagyok arra is, hogy ha négy teljesen más stílusú, mást képviselő, többszörösen publikált magyar képregényalkotó mesél a műhelytitkairól, az érdekel-e mást. Először amúgy nem előadást akartam szervezni, hanem egy kötetlen, együtt rajzolós valamit, de megállapítottuk, hogy erre kevesen vállalkoznának, nem mennének oda. Mi félni látszunk az interakciótól – de nem vagyok biztos abban, hogy a technikai dolgok élveboncolása tényleg érdeklődésre számot tartó téma. Mondjuk én ott fogok ülni. 🙂
Vagy minden programszervezői energiapazarlásom mellett a képregényfesztivál mégiscsak annyi, hogy az ember megvesz a legújabb megjelenésekből párat, találkozik a barátokkal (ami fontos), és hazamegy? A probléma a képregényfesztivállal mindig is az lesz, hogy nem zenei fesztivál: nem tud annyira kikapcsolni, és annyira szórakoztatni, mint egy koncert. Idén most megpróbálom a tematikus blokkosítást (kiadók, alfabétások, műhelytitkok), hátha. De hát tudom, hogy hátha nem.
 12festival_hun_logo